25 éves az Erdélyi Kárpát-Egyesület szatmárnémeti szervezete

Kirándulással ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a szatmárnémeti Erdélyi Kárpát-Egyesület. Az alábbiakban Szabó Katalin, EKE alelnök beszámolója olvasható.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Szatmár megyei fiókja 1994. november 3-án alakult meg, Csillag Antal földrajz szakos tanár kezdeményezésére és huszonnégy alapító tag részvételével.

Ezzel a kicsi, de annál lelkesebb természetet kedvelő társaság, csatlakozott az 1990-ben újraalakult és bejegyzett nagy múltú országos szervezethez, amely Erdély turizmusát alakította.

Önálló egyesületté, EKE Szatmárnémeti néven, öt évvel később vált, de továbbra is szorosan együttműködött az országos vezetőséggel.
Az egyesület feladata gyalogos és járműves kirándulások szervezése közeli és távoli tájakra, ismeretterjesztő előadások rendezése, környezetvédelmi akciók kezdeményezése, túravezetők képzése, hagyományőrzés, a természet szeretetének és tiszteletének, valamint a mozgásnak, mint egészséges életmódnak a népszerűsítése.

Ezeket a célkitűzéseket sohasem tévesztettük szem elől, mai napig időt és energiát fektetünk bele, hogy megvalósítsuk őket.
Mivel a természetjárás, a természet szeretete, tisztelete és megóvása egyik fő célunk, így a 25 éves születésnapot méltóképpen egy kirándulással ünnepeltük meg, melyet elsősorban a tagságnak szerveztünk Borsafüredre, október 25–27. között.

A rendezvényen 60 személy, 42 felnőtt és 18 gyermek vett részt. Fő hadiszállásunk a Medve panzióban volt, melynek házigazdái: Anetta és Sándor nagyon kedvesen fogadtak és irányítottak bennünket. A tagság nagy része egy autóbusszal utazott, a többiek kis autókkal érkeztek pénteken estére. Az első este csendesebben telt, mert másnapra kirándulást szerveztünk.


 

Szombat reggel 9 órakor gyülekeztünk. Majd a Lovak vízesése felé indultunk el, a kis gyermekesek felvonóval, a többiek gyalogosan. A vízesésnél találkozott a két csapat, ahonnan kimásztunk a Stiol -nyeregbe. Itt készült el az első nagy csoportkép. Gyönyörű napsütésben sütkéreztünk, szinte nyári meleg volt. Innen a társaság egy része a Stiol-tó (Aranyos Beszterce forrása) felé vette az irányt, a többiek pedig a Gargaló-nyereg felé kapaszkodtak. A tónál a gyerekek kifutkározhatták magukat a szép időben. Mi többiek meredeken kapaszkodtunk tovább, egészen a Gargaló 2158 méteres csúcsáig. Itt csodálatos panoráma fogadott. Huszonketten sikerült feljussunk a csúcsra társaságunkból aznap, közöttünk egyetlen tíz éves gyermek, Bandura Bence, akit ezúton is dicséret illet. Visszaúton megnéztük a nyeregben ebben az évben épült menedékkunyhót. Innen egy másik völgyön ereszkedtünk le. Az ereszkedés hosszadalmas és lábakat nem kímélő volt. Még világosban mindenki szerencsésen visszaért. Megkezdődött a sütögetés, ki-ki elkészíthette az otthonról hozott finomságokat. Az est fénypontjai a házigazdáinktól kapott két finom torta és a pezsgők voltak, melyeket el is fogyasztottunk maradéktalanul. Ezután későig tartó játék és buli vette kezdetét. Szerencsénkre nyertünk egy órát is a rendezvényünknek a téli óraátállítás miatt. Úgy tűnik az Isten is szereti az EKÉseket.

Sokan kíváncsian és nevetgélve lapozgatták végig az egyesület első naplóját, amibe 1994 és 2001 közötti túrák, rendezvények, lényeges események vannak lejegyezve kézzel vagy újságcikkek formájában, akkori fényképekkel gazdagítva. Jó, hogy ezek megmaradtak az utókor számára emléknek. Vasárnapra egy rövidebb túrát terveztünk, mégpedig az olimpiai síugrósánc megtekintését, ami 1943-ban készült, de a háború miatt feledésbe merült, nagy világversenyeket így nem sikerült soha rendezni rajta. A bátrak fel is másztak a tetejébe, a többiek egy jót sétáltak a környékén. Csomagolás és ebéd után megköszöntük a szíves vendéglátást és 2 órakor elindultunk haza.

Fél 7-re értünk haza fáradtan, de sok új élménnyel, friss levegővel, napsütéssel feltöltődve, valamint egy jól sikerült hétvégi kirándulás örök emlékeivel gazdagodva.

„Akinek nincs múltja, nem lehet jövője sem.”

Ezért fontosnak tartjuk egyesületünk történetét és az elődeinkre való emlékezést, valamint a hagyományőrzést.

Tisztelettel, kegyelettel és hálával emlékezünk az Erdélyi Kárpát-Egyesület alapító tagjára és első elnökére, Csillag Antal tanár úrra, aki 25 évvel ezelőtt útjára indította és négy éven át vezette az egyesületet.

Majd miután kinevelte utódait, átadta a vezetést a fiatalabb generációnak. Szintén hálával gondolunk mindazokra az alapító tagokra, akik már nem lehetnek itt velünk. Köszönjük nekik, hogy lelkesedtek, hogy tettek az egyesületért, hogy tanítottak minket, hogy tovább adták tapasztalataikat, a természet szeretetét, ahogy próbáljuk mi is ezt tenni családtagjainkkal, barátainkkal és minden érdeklődővel.

Kedden, október 29-én, helyeztük el az emlékezés koszorúját Csillag Antal, Anti bácsi, emlékplakettjénél, először a Kölcsey Ferenc Főgimnázium előterében, amelynek megbecsült tanára volt.

Beszédet mondott Fazekas Lóránd, nyugalmazott tanár és alapító tag. Haraszti Béla, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei és Nyíregyháza Városi Természetbarát Szövetség és a Pedagógus Természetbarát Egyesület elnöke visszaemlékezett az egyesület kezdeti éveire és ajándékképpen egy 25. évfordulós, hímzett zászlót adott át nekünk.

Örökös Tagsági címben részesült két kedves tagtársunk: Dr. Tivadar Tibor és Fazekas Lóránd, akik sok-sok éven át aktívan részt vettek az egyesület életében.

Ezután átmentünk a Református Gimnáziumba, ami helyszínéül szolgált, 1994-ben az EKE megalakulásának, és a megemlékezés záró mozzanataként megkoszorúztuk az ottani emlékplakettet is.

A jövőben is szeretettel fogadunk minden érdeklődőt, aki többet szeretne tudni egyesületünkről és bekapcsolódna tevékenységeinkbe.
Ezúton is köszönetet mondunk támogatóinknak, valamint önkénteseinknek, akik segítettek céljaink megvalósításában és szívesen fogadjuk további önzetlen támogatásukat!